Gera Zoltán blogjából:
Kicsit csalódott vagyok, mert azt hiszem, közel voltunk ahhoz, hogy végül megnyerjük a kupát. Csalódnunk kellett, de kevésen múlt, hogy nem mi ünnepeltünk úgy, ahogy a madridi játékosok. A hosszabbításban úgy éreztem, már mindkét csapat a büntetőkre várt, de aztán Forlán sporttárs berántott még egyet. Nagyon jó játékos, megérdemelte, hogy ő lett a döntő hőse.
Sajnálom, hogy nálunk Zamora nem volt teljesen egészséges, és csak orvosi segítséggel tudott pályára lépni. Ha ő teljesen fitt, akkor azt hiszem más lehetett volna a meccs képe, és főleg a támadójátékunk. A gólunk előtti akció volt talán az egyetlen, ahol látszott, hogy mire lenne képes, ha teljesen rendben lenne. Nem panaszkodom, mert nagyon nagy élmény volt pályára lépni a meccsen, még ha nehéz is volt kivárni, amíg elkezdődik.
Már a meccs előtti edzésen éreztem, hogy ez azért kicsit más móka lesz, mint a szokásos, mert soha ennyi kamera előtt még nem edzettem. Ami furcsa volt, hogy a szokásosnál lassabban telt az idő a meccsig. Borzasztóan untam magam, és alig vártam már, hogy elérjünk odáig, hogy a stadionban vagyunk, és készülődünk a meccsre. Ez volt életem egyik leghosszabb napja, ami nyilván érzéki csalódás, hiszen most is ugyanúgy peregtek a percek, de nekem minden perc egy órának tűnt.
Aztán a stadionban már minden rendben volt. Úgy érzem nem kezdtünk jól, de aztán összekaptuk magunkat. Jól ment a játék, sikerültek a dolgaim, és futottam, amennyit csak bírtam. Arról fogalmam sem volt, hogy végül én futottam a legtöbbet, de végül is elhiszem, mert a hosszabbításban már begörcsölt mindkét vádlim, és a lovaglóm is kezdett, amire pedig még nem nagyon volt példa. Tüdővel bírtam volna szerintem még egy napig, de a lábaim azért megérezték a dolgot a végére. Mindegy, legalább nem mondhatom magamnak azt, hogy életem első európai döntőjében nem hajtottam ki magam tökéletesen.
Pihenni pedig ráérek mostantól, hiszen vége az edzéseknek, és jövő héten már otthon leszek Budapesten. Köszönöm mindenkinek, aki szorított értem, nagyon jó volt érezni azt a szeretet, ami a meccs előtt, alatt és után felém irányult. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a kupadöntő, még így is, hogy végül a vesztes oldalon álltam.
http://www.pepsifoci.hu/node/61804
