Az erszényesfarkas vagy más néven tasmán tigris kutyára emlékeztető állatok voltak, de nem hozhatóak velük rokonságba. Kihalásukért az ember felelős. Az ember által behurcolt dingók, valamellyest kiszorították az erszényesfarkast természetes élőhelyeikről. A hatalmas birkanyájak könnyű prédát jelentettek a tasmán tigrisnek így 1838-tól vérdíjat tűztek ki minden egyes elejtett példányért, azt azonban kevesen tudták, hogy a birkanyájakon vámot vettek a telepesek elvadult kutyái is. Ennek ellenére a telepesek minden elpusztult birkáért az erszényesfarkasokat tették felelőssé. Az utolsó példány Benjamin a hobarti állatkertben múlt ki 1936 szeptember 7-én.
Ezek után egyesek láttak még erszényesfarkasokat, de kézzel fogható bizonyíték nincs arra, hogy még élnek Tasmania elhagyott erdeiben.
